Let the right one in / Låt den rätte komma in (2008)

A moziban ülünk az eddigi kritikák által jónak ígérkező Let the right one in-en. Elkezdődik a film, elhalkul a moraj, a sötét háttérból előtűnnek a stáblista fehér betűi, a háttérzene viszont hiányzik, mely inkább szokatlan, mint kényelmetlen – mindenki érzi, hogy nem egy tipikus vámpírfilm következik. Megjelenik a vásznon a „zene” felirat, sokan nevetni kezdenek. Majd megjelenik az első képkocka, és megszólal Oskar (Kare Hedebrant) hangja …

A film egyik főszereplője ez a 12 éves szőke kisfiú, akinek az iskolában a kiközösített fiú szerepe jutott. Néhány fiú osztálytársa állandó terror alatt tartja, emiatt folyamatos szorongásban él, esténként leginkább egyedül üldögél a lakótelepi házak közti játszótéren és a már említett osztálytársak meggyilkolásáról fantáziál. Oskar-nál viszont nem merül ki ennyiben az emberölésről való elmélkedés, valóságosan bűvöletbe ejtik a halálesetek, saját titkos mappájában újságcikkeket gyűjt, tájékozottsága a témában pedig átlagon felüli, amit az egyik iskolai jelenet is bizonyít. A kirekesztett és magányos fiú szomszédságába egy napon egy különös lány – Eli (Lina Leandersson) – költözik egy idősebb férfi társaságában.
Egy havas estén Oskar szokása szerint az udvaron van, amikor megjelenik Eli, aki első ránézésre úgy néz ki, mint egy hajléktalan: ruhái szakadtak, haja kócos, és fura szaga is van. Párbeszédjük nem tart sokáig, Eli gyorsan közli Oskarral, hogy nem lehetnek barátok, mert ő „más”. Ekkor még egyikük sem tudja, hogy ez a „másság” az igazán közös bennük, a társadalomtól való elszigeteltség és a szeretethiány fogja összekötni őket.

A barátság tehát mégis elkezdődik mikor Oskar kölcsönadja Rubik kockáját a lánynak, aki - értékelve a bizalmat - szintén közeledni kezd a fiú felé és egyben pártfogásába is veszi, mikor felajánlja segítségét a kegyetlenkedő osztálytársak ellen. Barátságuk észrevétlenül alakul át szerelemmé: Eli Oskar ágyában fekszik, mikor a fiú nyíltan kimondja, hogy nem tudja pontosan mit jelent, de ő szeretne vele lenni. Az már csak később derül ki, hogy szerelmük csak a szellemi síkon teljesedhet be Eli vámpír mivolta miatt, de a szoros köteléken valószínűleg ez nem fog változtatni, melyre kitűnő példa a lány és a vele beköltöző férfi kapcsolata. Valószínűleg ők is akkor ismerkedtek meg, mikor az idős féri még csak tizenéves fiú volt, és aki végül több évtizeden keresztül kitartott Eli mellett és segítette őt a túlélésben. (Oskar és Eli egyik párbeszéde világít rá arra a tényre, hogy a lány valószínűleg több száz éves, egyszerűen csak 12 éves korában vált vámpírrá és megrekedt ennél a kornál.) Az idős férfi minden áldozatra képes Eli-ért és mikor végül ez az életébe kerül, halála előtt utolsó cselekedetként odatartja nyakát a vérre éhes vámpírlánynak. A nézőben felmerülhet a kérdés, vajon Eli csak kihasználja ezeket a férfiakat és pusztán a túlélés érdekében van velük? Hosszas töprengés után rájöhetünk arra, hogy az egymás után következő férfitársak cserélgetése nem a hűtlenségről szól, sokkal inkább a halhatatlanság kelletlen velejárója, mely ellen a lány sehogy sem védekezhet.

Oskarban akkor tudatosul, hogy barátnője vámpír, amikor barátságuk megpecsételésére vérszerződést akar kötni. Bár a fiú láthatólag - és érthetően is – kissé megriad a valóságtól, de ez a távolságtartás feloldódik miután Oskar rájön, hogy Eli nem bűnös, sokkal inkább áldozat, nem kedvtelésből fogyaszt vért, hanem mert ez szükséges életben maradásához. Bebizonyosodik, hogy kettőjük kapcsolata már nem tud tovább mélyülni, feltétel nélküli szeretetüket és bizalmukat pedig a témához méltón véres csókkal pecsételik meg…
Az utolsó képkockákon Oskar és Eli elutaznak a vonaton, egy gyilkolni vágyó fiú és egy vérre szomjas lány utazása következik, melynek végkifejlete a nézők képzeletére van bízva..

A film az over-18 jeleneteket meglehetős naturalitással ábrázolja, például fáról fejjel lefelé lógó ember, akinek a nyaki vénájából spriccel a vér, a lesavazott arcú idős férfi vagy a film egyik csúcspontját jelentő medencés „buli”. Egy igazán abszurd és kissé ironikus jelenet pedig mikor a tűzoltók kiemelik a jégbefagyott holttestet.


A 80-as években játszódó vámpírtörténetet különösen hangulatosan és megkapóan sikerült vászonra vinnie a rendezőnek, Tomas Alfredson-nak. A film sikeréhez tagadhatatlanul nagy mértékben hozzájárul az Eli-ként szereplő Lina Leandersson játéka, aki képes elhitetni a nézővel, hogy egy több százéves vámpírlánnyal van dolga, a fiatal színészpalántának egyetlen hangulatromboló megmozdulása sincs a filmben. A színek és a zene remekül fokozzák a film alatt végig érezhető lappangó feszültséget, az idegen világ misztikumát pedig csak fokozza a svéd nyelv különös hangzása. Kitűnő vérfrissítés ez a mű a vámpírfilmek sorában és igazán nincs szükség amerikai remake-re…